Zorán dalszövegek

1. A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel!

A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el!

2. S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,

S mint rossz álom, ha felriaszt és odabújsz hozzám.

R1. Olyan jó, jó, jó, de mondd:

Hány perc az ünnep?

Óó mondd, mondd, mondd, mondd, mondd:

Még meddig tart?

3. A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik.

Mondd meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit.

4. Csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz,

R2. Óó mondd, mondd, mondd, mondd, mondd:

Mit ér az ünnep?

Óó mondd, mondd, mondd, mondd, mondd:

Még meddig tart?

instr., 2., R1.

1. Néha, mikor nyomaszt már az elégedettség,

Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még.

Sok használt szöveg kellene, mert kifordítható,

És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk, milyen jó.

R. Na-na-na nananana nananana,

Na nanannana nana nananana.

2. Egy hirdetés a reklámoknak, nagyon kéne még,

S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést.

És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd.

3. Sok futballmeccs, meg vetélkedő nagyon kéne még,

Hogy legyen, amit önfeledten élvezhet a nép.

És néhány újabb sikerlista szintén kéne még,

Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt.

4. Egy kémény kéne, egy nagyon magas, mely megfordítva áll,

Minden tervünk visszaszáll, mi régen elszállt már.

Ha ez is megvan, nem tudom, mi is kéne még,

Nekem talán egy másik fej, mert az enyém tele van rég.

1. Vasárnap délután a város meghal egy kicsit,

És valahogy sápadtabbak a kirakatok,

Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik,

És néha érzek egy régi illatot.

2. Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után

A mamám rám adta mindig a szép ruhát,

Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám,

Ha kértem, hadd járjak így egész héten át.

Na - na - na - na - na - vasárnap délután,

Na - na - na - na - na - vasárnap délután

3. Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb,

S a nagyfiú ígérte, tízre hazajön.

A tánciskola parkettjén a cipők fényesek,

És néhány párnak a figura összejön.

4. Vasárnap délután volt, mikor megismertelek.

A bátyád apámmal nálunk sakkozott,

Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked,

És kipróbáltuk: a szerelem jó dolog.

5. Vasárnap délután talán a harag is csendesebb,

S az elvált apa láthatja kisfiát,

A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket,

És Farkasréten is elfogy a sok virág.

6. Vasárnap délután volt, mikor viszontláttalak,

És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon.

Te sem lettél felnőttebb, és én sem komolyabb,

És előre tudtuk: szeretni jó dolog.

7. Vasárnap délután az időm csendesen megy el,

És néha úgy érzem, máris érkezel.

Vasárnap délután az este mindig túl közel,

Mikor tudom, hogy többé nem jössz el.

8. Vasárnap délután a város meghal egy kicsit,

És valahogy sápadtabbak a kirakatok.

Vasárnap délután már régen semmi sem történik,

Csak néha érzek egy régi illatot,

Vasárnap délután, vasárnap délután.

1. Apám hitte az otthon melegét,

Apám hitte az ünnep örömét,

Apám hitte az apja örökét,

S úgy hiszem, ez így volt szép.

2. Apám hitte az első éjszakát,

Apám hitte a szavak igazát,

S úgy hiszem, ez így volt szép.

Na nanana nanana...

S úgy hiszem, ez így volt szép.

3. Apám hitte a hőstetteket,

Apám hitte a bölcsességeket,

Apám hitte a szép verseket,

S úgy hiszem, ez így volt szép.

Nanana nanananana nana nana nana

S úgy hiszem, ez így volt szép

4. Apám elhitte a hírmondók szavát,

Apám elhitte Chaplin bánatát,

Apám elhitte a folyók irányát,

S azt hiszem, ez így van jól.

Nanana nanananana.

S úgy hiszem, ez így van jól.

5. Na nanana ...

6. Én is hiszek egy-két szép dologban,

Hiszek a dalban, a dalban, a dalban,

És én hiszek a város zajában,

És én hiszek benne s magamban.

7. És én hiszek a mikrobarázdában,

És én hiszek a táguló világban,

És én hiszek a lézersugárban,

És én hiszek az ezredfordulóban.

8. És én hiszek a kvadrofoniában,

És én hiszek a fegyver halálában,

És én hiszek a folyóban, s a hídban,

És én hiszek, hiszek, hiszek apámban.

1. Hogyha unod már a szobád négy falát,

Hogyha unod már az utcátok zaját,

Hogyha unod már a szomszéd kedvenc rezesbandáját,

Menj el, menj el, menj el!

2. Hogyha elég volt a söntés söréből,

Menj el, menj el, menj el!

3. Ha már nem bocsátasz meg, ha bántanak,

Hogyha szeretnéd, hogy megbocsássanak,

Hogyha akarod azt, hogy hiányozz és visszavárjanak,

Menj el, menj el, menj el!

4. Hogyha üres már a szombat délután,

Hogyha hazaballagsz már a meccs után,

Menj el, menj el, menj el!

5. Hogyha megunták az összes arcodat,

Hogyha szeretnéd, hogy megcsodáljanak,

Hogyha arra vársz, hogy tárt karokkal visszavárjanak,

Menj el, menj el, menj el!

6. Hogyha rosszkedvű már minden ébredés,

Ha a megszokástól minden túl kevés,

Hogyha boldog akarsz lenni, mikor újra visszatérsz,

Menj el, menj el, menj el!

1. Pár ház volt köztünk, s talán egy-két év

És hozzád kölyök voltam még

Féltem, ha mondanám, csak nevetnél

S féltem, hogy észrevetted rég

Hányszor indultam el hozzád

S te mindig, mindig siettél

Hosszú autókban vártak rád

S nem hittem el, hogy nincs esély

2. Emlékszem, megfogadtam, nem is baj

Lesz nevem, s pénzem egyszer még

Fények közt állok s halkan szól egy dal

S akkor majd te is szeretnéd

De a sáros kis utcánkban

Épp csak egy-két lámpa ég

Én mindig fáztam, ha rád vártam

Tél illatát érzem még

R. Szép Júlia, szép Júlia

Talán már rád sem ismernék

Szép Júlia, szép Júlia

Maradj hát mindörökre szép

3. Árnyékba rejtőzik a nézőtér

S a szívem hangosabban ver

Úgy látom néha, mintha itt lennél

Bár tudom, sosem jöttél el

És egy távoli utcában

Talán sok fényes lámpa ég

Álom-autókban várnak rád

S vissza sem nézel rég

1. Nem vágyom édes fürtre szép szavakból

Kedvesem arra kérlek, egy szót se szólj!

R. Ne beszélj most a boldog holnapokról,

2. Hittem már szép szavaknak

Őszinték, igazak voltak

1. Ne hagyj el, ne dobj el, s ne játssz el,

Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el!

Nincs múlt, nincs esély nélküled,

Nincs társ, nincs tét nélküled.

2. Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el!

Ne adj fel, ne adj el, s ne fuss el!

Nincs hang, nincs hír nélküled,

Nincs tél, nincs híd nélküled.

R1. ||: Próbáltam már, s lelkembe mart, nincs másik part,

Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part, :||

S ez visszatart.

3. Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad,

Vigyázz rám, ha álmodnék s rossz álmokat,

Van hely, hogy átölelj - ez jutott,

Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod.

R2. Próbáltam már, szívembe mart, de nincs másik part,

Próbáltam már 34 dalt, de nincs másik part.

1. Készülj a hosszú télre, kedvesem,

Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.

A szíved melegét tedd el nekem,

2. Szedd össze mindazt, ami megmaradt,

Csak lassan égesd el a vágyakat.

Csavard a lángot lejjebb, kedvesem,

R. Ne várd a májust, hiszen közelít a tél,

Ne várd a májust, kedvesem!

Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz,

C F# H7

S ha fázol, bújj az ágyba velem!

Na na na na...

3. Szelíd legyél, derűs és hallgatag,

Legyél folyó, ha támad majd a tél,

Páncélod lesz kemény és hófehér.

Készülj a hosszú télre, kedvesem,

Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem.

1. Bocsásd meg az éveket,

Mikor nem voltam veled,

Hallgasd meg újra e dalt!

2. Hallgasd meg a hangomat,

S emeld fel az arcomat,

Hallgasd meg újra e dalt!

1. Ma is gyanakodva figyel, aki attól fél, ami volt.

Ma is magabiztos nagyon, aki abból él, ami volt,

Új a felirat, de régi a kép, és ha letakarod, sem túl szép.

Itt él még a múlt, bármi volt,

2. Néha arra lehet fogni a gondot, s bajt, ami volt,

Néha azt sem lehet tudni, hogy meddig tart, ami volt,

Régi hiteinket óvja a csend, néha ugyanaz is mást jelent,

Hát kéznél a múlt, bármi volt.

R. Nem kell, hogy elrejtsd a múltat, - azt, amiben részem volt,

Nem kell, hogy átírd a múltat, - azt, ami csak pont úgy volt,

Nem kell, hogy szégyelld a múltat. - Ahogy volt, úgy volt.

3. Könnyű lesöpörni újra az asztalról, ami volt,

Mégis változik egyre a múlt, bajba kerül, aki jól tanult,

Mert hányféle múlt van, ami volt?

1. Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,

Hogy lásd egy napod mennyit ér,

Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.

2. A lángot akkor őrzöd még,

Ha félsz, hogy ellobban, elég,

És elveszted fényét, melegét.

3. Jó, mikor hisszük még,

Lehet olyan a világ, milyet szeretnénk.

Hidd el, a hajnal attól szép,

Hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.

4. Egy érzés mindent eltakart,

S elhittük mindörökké tart,

S a törvény nálunk dől le majd.

5. De, jaj, a szerelemnek múlnia kell,

És, ha múlik, akkor fájnia kell,

Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.

6. A szerelemnek múlnia kell,

Akkor is, ha égig emel,

És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér,

7. Várj, a kezed ne húzd el,

Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz.

Ha sírsz, a szemed ne takard el,

Miért titkolnád, hogy egy kicsit nehéz.

8. A szerelemnek múlnia kell,

Ha múlik, akkor fájnia kell,

Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.

Még tart..., még él...

1. Hófehér hajó úszott a folyón,

S összesimult a fiú, a lány,

Színes lampion fénylett az égen,

2. És a fedélzet zenével megtelt,

Szólt a ringató lassú románc,

Áj-ájájájj, volt egy tánc, volt egy tánc.

Ilyen szépet csak filmekben látsz.

3. És a vonatok indultak sorra,

És a fiú az ablakban állt,

És a vagonban nevettek rajta,

A harcedzett, vén katonák.

4. Hogyha férfi vagy rejtsd el a könnyed,

Mi lesz veled, ha csatában jársz.

Áj-ájájájj, volt egy tánc, volt egy tánc.

Talán egyszer még lesz folytatás...

R1. Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc,

És a lángon, a halálon, füstön át,

Úszik egy fehér hajó.

5. És a vonatok megjöttek sorra,

Néhány békeév nekünk is járt,

Aztán jött az a rettegett autó,

6. És a mama az ablaknál állva,

Újra évekig, apámra várt,

Áj-ájájájj, volt egy tánc, volt egy tánc.

Talán egyszer, még lesz folytatás.

7. És a brosstűből szénre már nem telt,

És a harmadik tél is lejárt,

És egy hajnalon csöngettek hármat,

És az apám az ajtóban állt.

8. Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink,

Mindent elnyelt a nagy zálogház,

Áj-ájájájj, volt egy tánc, volt egy tánc.

Talán mégis csak lesz folytatás.

R2. Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc,

És a börtönön, halálon, reményen át,

Úszik egy fehér hajó.

9. De már szóltak a hírek, s az ágyúk,

Mondd, az életünk mért lenne más,

De már nem ment az elindulás.

10. Hát csak csendesen nézzük a tévét,

Ahol ragyog egy másik világ,

Az elrabolt évek sorát.

11. Pedig semmiért vesztek álmok,

Mint a zálogban hagyott ruhák,

Hmm, volt egy tánc, volt egy tánc, volt egy tánc,

S néha elhitték lesz folytatás.

1. Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,

Nem tudtam enni és forgolódtam álmomban.

2. Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,

És Mario Lanza régi lemezeit hallgattam,

És álmomban újra összebújva tangód táncoltam, veled,

R. De az élet szép, s a lemezgyárat felhívtam,

És emlékül neked ezt a dalt írtam.

3. Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,

Egy régi dalomtól meghatódtam titokban,

És egy héten át parkoltam a tilosban,

4. Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam,

Nagyokat ettem és negyven szivart elszívtam.

Egyszer még ittam is, pedig soha nem bírtam,

Így amikor elmentél, tényleg majdnem meghaltam!

1. Miért van ez így?

Mondom, legyél jó, és tudom, hogy rossz vagyok,

Miért van ez így?

2. Mikor itt vagyok, tudom, hogy mennem kell,

S ha indulok, valami máris visszahúz.

És tudod, hogy fáj, mert megégetett,

3. Miért van ez így?

Miért van ez így?

Miért a cukor az édes, miért nem az orvosság?

4. Mi már annyira tudjuk a válaszokat,

Hogy az Édenig ér már az okosság,

Hol az almából haraptunk jó nagyokat,

És egy falat a végén örökre keresztbe állt.

R1. Az égig szállhatnánk, ám ők jól vigyáznak ránk,

S mikor nem várnád, utolérnek, eléd lépnek,

5. Miért van ez így?

Mondom, tanulj fiam, csak tudással érsz tovább.

Miért van ez így,

Hogy oly magasról néz le a bukott, a hülye diák?

6. S ha a szerelmem elmegy valakivel,

Csak sovány vigasz, hogy a barátom vitte el.

Ahogy múlik az élet s bölcsebb leszel,

R2. Az égig szállhatnánk, de ők jól vigyáznak ránk,

A szívünk átjárják, kicsit fájnak, kicsit szépek,

1. Édes évek, hol vagytok ma már,

Elmúlt, vége, többé nem talál

R. Miért tűnt el hirtelen?

Még néha úgy fáj nekem,

Fáj, mégsem sírok én.

Vissza úgysem hozza senki,

Menni kell, csak menni, menni.

2. Édes évek hol vagytok ma már?

Komolyabb szerep vár rám, új világ,

Fények, árnyak, élet és halál.

Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát!

1. Ha megtenném, amit nem teszek,

Ha nem hinném, amit elhiszek,

Már többet tudnék az elhallgatott mondatokról.

2. Az életben annyi mindent nem értek,

Hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek,

R. Ebben a dalban van négy akkord,

Ebben a dalban van egy gitár,

Ebben a dalban van néhány szó,

És egy kicsit benne vagyok én.

3. Én szerettem azt, amit nem szabad,

És vártam arra, ami elmarad,

És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

4. De bevallom, nem lettem boldogabb,

Ha elhittem érthetetlen dolgokat,

S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt.

5. Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,

Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,

Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk még.

6. Hogy gyanakszom arra, ami homályos,

És örülök annak, ami világos,

Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép.

1. Barátok voltunk nagyon sok éven át

Rosszban és jóban,

S néha egy zápor bezavar még hozzánk,

Csengetsz, ha baj van.

R. Eső előtt, eső után sohasem látunk,

2. Sosem volt késő, soha sem volt nehéz,

S kedvünk is volt még.

Sosem volt pénzünk, de okunk az volt elég,

Hogy legyen egy esténk.

3. Tudom, az érzések

Így volt és így is lesz,

Persze örülök, ha jól megy neked.

1. Ahol szikrázóan kék az égbolt,

Ahol szárnyalhat a szabad szél,

Ahol kéznyújtásra már a csillag,

De csak annak, aki égig ér.

2. Ahol megverekszünk minden szóért,

És már senkivel sem alkuszunk,

Ugye jó barátom, jól emlékszem,

Nem is régen oda indultunk.

3. Ma már neked is van címed, számod,

Mi már sínen vagyunk, azt hiszem.

Ugye alattad is autó berreg,

Talán mindenkinek lesz ilyen.

4. Ma már novemberben sem kell fáznod,

És a hírlapíró megtalál.

5. Mi a győzelemről megtanultuk,

Hogy a részvétel a fontosabb,

Hogy a vereség is fizet szépen,

6. Hát minek törjük össze kezünk, lábunk,

Ha már menet közben ülhetünk?

Kár, hogy alig-alig vesszük észre,

Hogy már nem megyünk, csak érkezünk.

R1. De nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Döcög a gép, de nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Langyos a sör, de nekünk így is jó.

7. Én még emlékszem az első dalra,

Amit olvasatlan dobtak el,

Aztán kitanultuk hogyan szóljon,

Így már egész más, de megfelel.

8. Megy a bicikli, ha jó a lejtő,

Te csak kapaszkodj a nyeregbe,

És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit,

Hiszen rosszabbul is mehetne.

9. Hogyha találkozunk, el ne fordulj,

Én majd megértem, ha nem is mondod,

Hogy a széllel szembe nem lehet.

És R1., 1.

10. Oda nem visz el se HÉV, se metró,

Lám a bérkocsi sem arra jár,

És mert nem hiszem, csak azért mondom,

Kicsit hangosabban másoknál.

R2. Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Langyos a sör, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Döcög a gép, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Hamis a harmonika, de így is jó, így is jó, így is jó,

Vizes a bor, ha nekünk így is jó,

Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó.

1. Megy az út, megy a hegy,

Az a lényeg, hogy minden megy.

Megyek én is, ahogy megy,

Ugye nem igaz, hogy egyre megy?

Míg élünk remélünk,

Hogy valahova odaérünk.

Megy az élet, ez az egy,

És senki sem tudja, hogy mire megy.

2. Megy a munka, megy a pénz,

Megy az alku, hogy mennyit érsz.

Megy az üzlet, megy a gyár,

S aki elmegy, jobban jár.

Akit küldünk, alig megy,

S ez az egész az agyamra megy.

Ami nem megy, kell nekünk,

S egyre többen rámegyünk.

R1. ||: Ez jól, jól megy nekünk,

Ahogy így megyünk, így megyünk. :||

3. Megy az áru, megy az ár,

Megy a szöveg is, hogy majd megáll.

Megy a hírlap, megy a hír,

Megy a balhé, megy bang,

Menjen az is, aki nem akar!

Megy az zene és jár szánk,

Megy a kutya és a karaván.

R2. ||: De jól, jól megy nekünk,

Hogy így megyünk, így megyünk. :||

1. Kendőbe zárta ősz haját,

Ahogy a régi nagymamák,

S ha látta, apánk nem figyel,

Esténként súgva kezdte el:

2. Tedd össze így a két kezed,

Így teszi minden jó gyerek.

S szomorú szemmel végigmért,

S nevettünk, Isten tudja, miért.

3. Nézz csak fel, az ég magas,

Bár azt mondják, hogy nem igaz.

És nem látták sehol.

R. Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár,

Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál,

Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel,

Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el.

4. Az ember majdnem mindent lát,

Szobánkban ott a nagyvilág,

A földre hajtja kis fejét.

5. Az arca szép, az álma jó,

Nem kelti fel már ágyúszó,

Csak egy hang szól, halk és fáradt,

Mint egy régi altató.

6. Nézz csak fel, az ég magas,

Csak hadd mondják, hogy nem igaz!

A szívük jég, csak jég.

1. Mária volt, csak egy szép női név,

Ez másnak csak ennyit jelenthet.

Mária volt, s nekem több ennyinél,

2. A szó, szerelem - furcsa világot rejt,

S én sejtettem csupán, e világ milyen lehet,

Mária volt az, ki oda elvezetett.

3. Mária volt, hosszú selymes haján

Mária volt, arca emlék csupán,

R. Nem tudhatom, a jövő mit hoz elém,

Tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget.

Bármi is lesz, mindig megőrzöm én

Az emlékek között a nevét, s haja színét.

1. Mi fáj, gyere mesélj,

Kedved elrepült, ó, hol jár?

Távol, messze száll.

2. Mi fáj, gyere mesélj,

Van-e ború, van-e veszély?

Mondd el bánatod énnekem,

Súgd meg csendesen!

3. Úgy kérlek, ne hazudj!

Mire jó, gyorsan mondd csak el,

Hisz az a zord élet oly rohanó.

Állj elém, bátran állj,

Mondd csak el, mondjad el!

4. Mi fáj, gyere mesélj,

Bennem bíznod kell,

Úgy ahogy sorsom bíztam rád,

Bújj ide hát, s mondd el, hogy mi fáj!

1. Műszerek rajzolnak izgatott görbét,

De egyik sem mutatja meg,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

2. Tudom, a szívben nem lakik érzés,

De valami ott mozdul meg,

Valahol mélyen a szívemben.

3. Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,

S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,

Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,

Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

4. Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,

Ki helyettem mutatja meg,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

5. Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,

Vagy titkolni kényelmesebb,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

6. Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,

Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el,

Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet,

S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

7. Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,

Már megszoktam, világok omlanak össze

A Földön az égen és itt,

Valahol mélyen a szívemben.

8. Véleményt mondok pár megszokott szóval,

De a hangszóró nem viszi át,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

1. Olyan büszkén állt a tábor,

És a miénk volt egy sátor,

2. Az egy roppant fényes kor volt,

Éjjel-nappal a Nap sütött,

És a nagy célt felfedeztük,

R. Nagy élet volt, az ének szólt,

A szív dobog, mert ez volt

3. Nappal főleg vermet ástunk,

De mi mindig fölül voltunk,

4. Mondhatsz bármit, nekem tetszett

Mert a sátor ott állt benne,

5. Aztán összedőlt a tábor;

6. S mire lassan előbújtunk,

S megyünk sátor után nézni,

7. Előttünk áll a tág határ,

S látom már,

Ez lesz a szép, boldog idő,

Édes évek, hol vagytok ma már,

Elmúlt, vége, több nem talál.

Még néha úgy fáj nekem.

Fáj, mégsem sírok én,

Vissza úgysem hozza senki,

Menni kell csak, menni, menni.

Édes évek, hol vagytok ma már?

Komolyabb szerep vár rám, új világ,

Fények, árnyak; élet és halál

Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut már!

1. Minden kapu rendben be van zárva,

A város most fordul a másik oldalára,

Falon kopogtat a füttyös ember

Komoly plakátokon tisztelettel,

Nem áll senki már a festett téren,

Csak egy ottfelejtett lány,

Hmm, éjfél után.

2. Kicsit megállít egy jó barátom,

Sose láttam, de most végre látom,

Mesél: minden banda neki húzta,

Csak ma este nem fért be a Moulin Rouge-ba.

Egy kis tüzet kér és cigit hozzá,

S indul új barátok után,

Hmm, éjfél után.

3. Álmos taxis ásít, lámpa nem világít,

Szép lány többre számít,

Kártyás táncoltatja pénzét, a szerencsét,

Mert a város mikor bezárkózik,

Sokkal meztelenebb már,

Hmm, éjfél után.

4. Akik tüzet kérnek kopott sarkon,

Akik megállnak egy üres téren,

Akik plakátoknak köszönnek szépen,

Akik eltévedtek nappal a fényben,

Egymást keresik talán,

Hmm, éjfél után.

1. Barátok voltunk nagyon sok éven át,

És néha egy zápor bezavar még hozzánk,

Csengetsz, ha baj van.

R. Eső előtt, eső után, sosem látunk,

2. Sosem volt késő, sohasem volt nehéz,

És kedvünk is volt még,

Sosem volt pénzünk, de okunk az volt elég,

Hogy legyen egy jó esténk.

3. Tudom, az érzések a napfényben kihűlnek,

Így volt és így is lesz.

Persze örülök, ha jól megy neked.

R'. Eső előtt, eső után, már sohasem látunk,

1. Fehér sziklák, még emlékszem rátok,

Mennyit sétáltam közöttetek,

Arra minden kopár,

Forrón perzsel a nyár,

Szél sem rezdül a tengert felett.

2. Fehér sziklák, ti láttatok mindent,

Mikor elfogott engem a vágy,

A kis öbölhöz simult egy bárka,

És a bárkán egy öreg halász,

3. Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell,

Láttam az arcán, már ő is várt rám,

Biztatott ő, szép szemeivel.

Ha a víz felett sirályok szállnak,

Ugye nem volt ez csalóka álom,

1. Volt már csend, ólommal írott csend,

S utána volt már fény, s könnyeztél úgy, mint én,

Mennyiszer volt már nyár, s fagyott szívvel őszt vártál,

Ott voltunk bár, nevünkre szállt,

Ha torz lett a dal, ha torz volt a táj,

S csak kérni van hatalmunk már,

Hadd legyen sírban csend, reménynek hely ott fenn,

Addig a part mentén, hadd legyünk ő és én,

Hadd legyen jó, kenyérhez szó, szerelmet választó,

2. Volt már szebb, s tegnapom mind több lett,

Nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel,

Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak,

S te nem tettél mást, mint én, a semmit úgy, mint én,

Ott voltam bár, szememre szállt,

Ha torz lett a dal, ha torz volt a táj,

S csak magamhoz könyörgöm már,

Hadd legyen holnap még, hadd legyen rossz vagy szép,

Hadd legyen gyermek sok, hadd legyen ő majd jobb,

Hadd legyen föld, hadd legyen ég, s gyermeteg bölcsesség,

Hadd legyen fütty, hadd legyen taps,

Hadd legyen baj, váro

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!