Koncz Zsuzsa dalai

    Miszter Alkohol
    Egy év elmúlt
    Én nem tudtam azt, kérem
    Amikor
    Barbara
    Valaki kell, hogy szeressen
    Egy lány sétál a domboldalon
    Mit tegyen egy kisleány
    Későre jár, kedvesem
    Itt a két kezem
    Bordódi Kristóf
    Valahol egy lány
    Miért hagytuk, hogy így legyen
    Jöjj, kedvesem
    Rég elmúltam hatvan éves
    Gyermekjátékok
    I love you
    Kertész leszek
    Micimackó
    Szél hozott, szél visz el
    Ha én rózsa volnék
    Lehetett volna
    Régi dal
    Őszinte bohóc
    Elszállt a nyár
    Mama kérlek
    Élünk csendesen
    Csillag Hajnalka
    Csillagvirág
    Nem kérek áldást
    Zöld szemem - kék!
    Szőke Anni balladája
    Vörös Rébék
    Ne vágj ki minden fát
    Hogy mondjam el

Am          C            G7              C
 Ó, miszter Alkohol, hát itt vagy már megint,
     E7        Am
Hisz érthetően megmondtam,
    Dm7  -  F7       E7 \
Már köztünk semmi nincs!
Am         C             G7        C
 Nekem már ne igérd, hogy megváltozol,
E7          Am
Bánatomra, szép fiú,
Dm7 - E7     Am - G7
Ismerlek már jól.
C          G              C          G
 Mert néha jó veled, ezt nem tagadhatom,
   C            G
De addig-addig hízelegsz,
     C              E7
Míg nem tudom, hogy mit teszek.
Am          C              G7           C
 Ó, miszter Alkohol, neked hinni nem tudok,
       E7         Am
S csak néha-néha lesz az úgy,
    Dm7- E7   Am - E7
Hogy rád gondolok
Ó, miszter Alkohol, emlékszel arra még,
Karjaidban tartottál,
És mégsem szerettél.
Rossz útra vezetted az életem,
Édes csókkal lezártad
Mind a két szemem.
Ó, nagyon szerettelek és hallgattam terád,
Minden meséd elhittem,
S mit tettél velem!
Ó, miszter Alkohol, a bajban elhagytál,
S rájöttem szép fiú,
Mennyit hazudtál.
Am          G         C  -  E7   Am
 Ó, miszter Alkohol, mindig hazudtál.

           C         \             F -
Elmúlt egy év, hova tűnt a szép tavasz,
Em        Dm     Em           Dm -  G7      C    G
Hajnali szél, az első rügyező ág, a találkozás? Á...
          C          \             F -
Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár,
 Em       Dm     Em          Dm -   G7    C  G
Szép szerelem, a forró éjszakák, az ígéretek?
Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz,
Sokszínű táj, a hulló csillagok, a búcsúzás? Á...
Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél,
  Em       Dm     Em           Dm  - G7     C  C - G
A nagy havazás, a sápadt napsugár, a várakozás?
             C          C7
És jön majd még sok-sok év;
       F                G
Akire vársz talán majd rádtalál.
            Am          G        F        C
||: Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Am        G            F          C
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz
 Dm          G      F         C
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz,
Am        G          F \ G \
Addig szeress, amíg látsz! :||
la-la-la-la-la-la...

C7 \ \ F-C7
    F                        D7
Én nem tudtam azt, kérem, és jó, hogy megmondták,
     G                  C7
Hogy addig jár a korsó, míg el nem lopják.
    F                          D7
És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni,
   G                C7
A szegényemberekkel mindig kitolni;
    Bb       -       H°       F    -    D7
De most már mindent tudok és mindent megértek,
        G     -    C7   F - C7
Csak a betűket nem ismerem.
Én nem tudtam azt kérem, hogy nagy az a zsömle,
Csak kicsinek látszik a szájunkhoz mérve.
Mert nem tanították meg a középiskolában,
Hogy sok igazság van a filozófiában;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
C7                      \              F
Azt, hogy én egy félig művelt kislány voltam,
        \
Sajnos jól tudom.
   G              G  -   C
De isteni a felfogásom, így hát
 C7|              |
Most már könnyen folytatom.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy sárga a rózsa,
Akkor is, ha van még, ki vörösnek mondja.
Én azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták,
Hogy a világon a legszebb hely Magyarország;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Azt, hogy én egy félig művelt...
Én nem tudtam azt, kérem, hogy kocsiban ülve
A jobbról jövőnek van mindig előnye.
De nem mondták meg azt sem, hogy balról is jönnek,
Elromlott a fékjük és nekem is jöttek;
De most már mindent tudok és mindent megértek,
Csak a betűket nem ismerem.
Én nem tudtam azt, kérem, hogy a nagykapuk mellett
Mindig van egy kisebb, ahol bemennek.
Be is mentem, kérem, és azzal fogadtak,
Hogy túl sokat tudok már, legyen vége a dalnak!
És most már többet tudok akárki másnál,
Csak a betűket nem ismerem... Ó-ó;
A betűket is ismerem - most már
A betűket is ismerem.

G         \          Am    \
Amikor először nevettél reám,
D            \              G  \
Nem akartam hinni a szememnek.
G         \           Am     \
Amikor először beszéltem veled,
D            \             G  \
Nem akartam hinni a fülemnek.
G              \              Am     \
Nem is értet azt, hogy miért én vagyok
D          \                G \
Az a kiválasztott, kivel jársz,
G              \              Am    \
Nem is értem azt, hogy miért jó neked
D           \           G \
Az, amikor este reám vársz.
   D             G       C             G       D             G       C  G
||: Nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha, nem is érdekelt soha. :||
Amióta látlak, nagyon jól tudom,
Te vagy az, kit mindig néznem kell.
Amióta hallom a hangodat, tudom,
Te vagy az, kit mindig hallgatni kell.
Meg is érdem azt, hogy miért kell nekem
Az, hogy nagyon gyakran veled legyek.
Meg is értem azt, hogy miért jó veled,
Tudom azt, hogy nagyon szeretlek.
||: Nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha, nem is hagylak el soha. :||

 C         G       C           F
Volt egy lány, ki senkitől se félt,
C         G         C  G
Ő volt a nagy harc hőse,
     C         G      C           F
Egy századnyi lány követte mindig őt,
     C         G        C  C-G
Mert ő volt a század vezére.
Mindenki félt, ha megjelent a lány,
Tűz lángja égett szemében.
A hős Barbara, miként a híre szállt,
Nem volt még férfi kezében.
 C - G     C        G             C
Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
      F          C         D7             G
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
 C - G     C         G            Am
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
 F         C        D7  -  G      C
Barbara a jelszó, s miénk lesz a föld.
Zúgott a vész és dörgött a föld,
És példát vehettünk a lányról,
Győztünk, ha kell; és akkor is, ha nem,
Így szólt a dal Barbaráról.
Barbara az élen...
És jött egy rendelet: hogy katona lány nem lehet,
Más feladat lesz rájuk bízva:
Mert sok fiú elesett és kellenek a gyerekek,
Barbaráék vonuljanak vissza!
Barbara az élen, s nincs ki ellenáll,
Mer' Barbara kit elkap, az többé fel nem áll.
Barbara vezérünk, követjük mindig őt,
Barbara a jelszó, s népes lesz a föld.

D-G  D-A  D-G  D-A
 D              G
Valaki rávett, valaki rávett
      A  -   D        A  -   D
Hogy szeressem, hogy szeressem,
 D                G
Miért ne tenném, miért ne tenném,
   A  -   D     A  -   D
Ha jó nekem, ha jó nekem,
D-G  D-A  D-G  D-A
Anyuka mondta, anyuka mondta,
Hogy vigyázzak, hogy vigyázzak,
Mer' a nagy érzés, mer' a nagy érzés
Megárthat, megárthat.
 D   -   E         A
Valaki kell, hogy szeressen,
D    -   E      A
Amikor kell, megöleljen,
 G            D  -  A   D - G  A
Tiltották nekem, de hiába!
Valaki hívott, valaki hívott
A sötétbe, a sötétbe,
Meg is öleltem, meg is öleltem,
Miért ne, miért ne?!
Valaki kell, hogy szeressen...

||: C  G7  C  G  G7  C  G :||
 C        G7       C        G   G7 C G
Fekszel a fűben és eljön a szél
 C       G7        C        G  G7 C G
Megérint téged és halkan mesél
 F       C         G      Am
Valóság nincs, te nem létezel
   F         D     G          C
Az élet csak álom, ne ébredj fel
F        C       G        Am
Eljön az óra és szabad leszel
 F        D     G        C
Megérted végül szeretni kell
    Am    G      Am       F
Egy lány sétál a domboldalon
    C    G     C  G
És vár, téged vár
    Am    G      Am       F
Egy lány sétál a domboldalon
    C    G     C  C
És vár, téged vár
||: C G7 C G G7 C G :||
Fekszel a fűben és rádnéz a nap
Látja, hogy fáradt és csalódott vagy
Elküldi hozzád az álomsugarát
Hallod a fűben a napfény dalát
Érted a virágok hívó szavát
Letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár, téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár, téged vár
Valóság nincs, te nem létezel
Az élet csak álom, ne ébredj fel
Hallgasd a virágok hívó szavát
S letérdel hozzád az egész világ
Egy lány sétál a domboldalon
És vár, téged vár
Egy lány sétál a domboldalon
És vár, téged vár

     C           \       \              \
Egy kedves kisleány, kit ismersz is talán
 \        C7             F          D7
Bánatában azzal fordult levélben hozzám,
      G           \    \             \
Hogy talán én tudom és el is mondhatom,
  F   \            C  \
Hmmm, hogy mit tegyen.
Ó én jó anyám, azt kérdi a lány,
Hogy megtegye vagy ne, amit kedvese kíván.
És számít rá nagyon, hogy dönt a válaszom,
Hmm, hogy mit tegyen.
                G     \               C     \
||: Mondhatnám azt is, jobb lesz, ha vár még,
        F            G           C  \
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
            G     \              C     \
Mondhatnám azt is, jobb, ha már holnap,
        F           D7           G  G7
Hiszen nem tart sokáig egy szerelem.
Azt írta a lány, hogy hallgat majd reám,
Csak mondjam el, hogy mit tegyen egy szerelmes leány.
És én jól tudom, hogy el nem mondhatom,
Hmm, hogy mit tegyen. :||

 C     G7         C \
Későre jár, kedvesem
C        G7       C \
A fáradt nap elpihen
   F          G           C  -  Am     F
||: Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég
D         G          C \
Szép álmokat küld feléd :||
Későre jár kedvesem
Nincs már több énekem
||: Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk :||
Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
||: Most végetér életedből még egy nap
Remélem, még sok marad :||

  C/A              C/G#
A csillag fényét a naptól kapja
  C/G               Em7/D
A föld virágot ad a rétnek
  Dm             C
A virág mézét a méhecske kapja
    F              C
De mit adhatok én Néked?
A folyó vizét a forrástól kapja
A fiú anyjától az életet
Az éj az égtől a csillagot kapja
De mit adhatok én Néked?
       C  C#°            G/D    G7/Eb
Arra gondolok, Néked mit adhatok
      C           C#°             G/D      G7/Eb
Minek örülnék, és örökké magadnál tarthatod
       C    C+      C6    C7
Itt a két kezem, ez van nekem
       F         G             C
Tudod jól, ezt adom - ez mindenem

Am       C       E      Am
Bordódi Kristóf lovára száll
 F       C            G         C
Felfelé száguld, hol nincsen határ
 F        C        G7      Am
Csillagos ég alatt álmokat űz
G7       Am      E       Am
Éleszd a lángot, égjen a tűz
Fehér szobában, nyáréjszakán
Illatos ágyban fekszik a lány
Szemében könnyek, hiába vár
Bordódi Kristóf lovára száll
Ne sírj, virágom, ne sírj anyám
Láttok még engem a ház udvarán
Bordódi Kristóf búcsúzik már
Felfelé száguld, hol nincsen határ
A földtől már távol, az éghez közel
Száguldó szélvész ragadja el
Lelkében lángol az emésztő tűz
Csillagos ég alatt álmokat űz
Bordódi Kristóf a ház udvarán
Hat fehér gyertya a két oldalán
Sír fölé hajlik egy magányos fűz
Éleszd a lángot, égjen a tűz

C  G/H  Am  G  C
            G/H             Am  C/G
Va
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!

Oldal tetejére