HALLOM AZ IDŐK SZAVÁT
Oly század szülötte vagyok,
Mely embert és hazát megtiport.
Gyökértelenné tett
Mindent mi igaz.
Hol virág nyílt,
Most tövis és gaz.
S ki egykoron magasra tört,
Azt most hant fedi,
Kétlábnyi föld.
Megannyi pöröly csapása,
A Magyar megpróbáltatása.
De állja!
Állja ez a sírba küldött nemzet.
S tudja!
Vihart arat az, ki szelet vet!
Csendben fenik hozzá a kaszát.
Lesz itt még jobb világ!
Én hallom az idők szavát.
Hallom az idők szavát,
Elindul, ami meg állt,
A jóslat beteljesül,
Minden újra egyesül,
Keletről nyugatra tart,
Kezébe lángoló kard,
Igazság nyergében ül,
Felette angyal repül.
Ahol a múlt véget ér,
A föld s az ég összeér,
Száz apró fogaskerék,
Egymásba mar úgy, mint rég.
VERZE: Gisz Gisz Fisz Gisz
C C Fisz Gisz
Fisz Fisz Fisz Gisz
E E E E
Gisz Gisz Gisz Fisz
REFRÉN.: Gisz Gisz Disz Disz
E E H Disz
Gisz Gisz Disz Disz
E E H Disz
WAMP: Gisz Gisz Fisz E
Gisz Gisz Fisz E
AKKOR MEGYEK
Akkor megyek,
Mikor szűz hó esik,
Mikor csend van és félhomály,
Akkor megyek,
Mert így írták meg,
Ott fenn még hajdanán.
Te most!
Könnyet se ejts, nem érdemes,
De ha jófajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd,
Hogy szerettél.
Nem voltam jó,
Nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig, ami jár,
És örültem annak,
Hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Mindig van még egy,
Utolsó lépés,
Egy utolsó szó, egy hang,
De nem látta,
Nem hallotta ezt már senki,
Olyan lassú volt, olyan halk.
Te most!
Könnyet se ejts, nem érdemes,
De ha jófajta bort töltenél...
VERZE: Cisz H A E
A H E Gisz
Cisz H A E
A Gisz Cisz Cisz
REFRÉN: Cisz E Fisz A
Cisz H E Gisz
Cisz E Fisz A
Cisz Gisz Cisz Gisz
SZÓLÓ: A E H Fisz/Gisz
A E H Cisz/H
A E H Fisz/Gisz
A E H Fisz/H
ÉBREDJ MAGYAR!
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy Hazában,
Hiszek egy Isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország föltámadásában!
Ámen
Érc harangok zúgnak,
Ébredj Magyar!
Ébredj Magyar!
Ébredj Magyar!
Úz-tól a Lajtáig,
Egyet akar!
Egyet akar!
Egyet akar!
Zászlainkat fújja, tépje a szél!
Nevünket zengje az ég! Héj-héj!
Harsanjon fel újra, vad csataszó!
Ó, ó, ó, ó! Hejhó!
Kárpátok ölelte,
Drága haza!
|