Hadd legyen!

1. Volt már csend, ólommal írott csend,

S utána volt már fény, s könnyeztél úgy, mint én,

Mennyiszer volt már nyár, s fagyott szívvel őszt vártál,

Vétkeim meggyónnám, ha bűnöm láthatnám,

Ott voltunk bár, nevünkre szállt,

Ha torz lett a dal, ha torz volt a táj,

S csak kérni van hatalmunk már,

Hadd legyen sírban csend, reménynek hely ott fenn,

Addig a part mentén, hadd legyünk ő és én,

Hadd legyen jó, kenyérhez szó, szerelmet választó,

Hadd legyen vég az istenektől, s béke az embertől!

2. Volt már szebb, s tegnapom mind több lett,

Nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel,

Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak,

S te nem tettél mást, mint én, a semmit úgy, mint én,

Ott voltam bár, szememre szállt,

Ha torz lett a dal, ha torz volt a táj,

S csak magamhoz könyörgöm már,

Hadd legyen holnap még, hadd legyen rossz vagy szép,

Hadd legyen gyermek sok, hadd legyen ő majd jobb,

Hadd legyen fenn, se szép se jó, vájt fülűt bosszantó,

Hadd legyen föld, hadd legyen ég, s gyermeteg bölcsesség,

Hadd legyen fütty, hadd legyen taps,

Zene, mit tőlem kapsz, hadd legyen gond,

Hadd legyen baj, városban füst és zaj,

Hadd legyen úgy, ahogy még van,

Hadd legyen még jobban,

Hadd legyen még a csoda, hogy vagy,

Szerelmem el ne hagyj!

1. Ahol szikrázóan kék az égbolt,

Ahol szárnyalhat a szabad szél,

Ahol kéznyújtásra már a csillag,

De csak annak, aki égig ér.

2. Ahol megverekszünk minden szóért,

És már senkivel sem alkuszunk,

Ugye jó barátom, jól emlékszem,

Nem is régen oda indultunk.

3. Ma már Neked is van címed, számod,

Mi már sínen vagyunk, azt hiszem,

Ugye alattad is autó berreg,

Talán mindenkinek lesz ilyen.

4. Ma már novemberben sem kell fáznod,

Most a fejed fölött tető áll,

És ha jó idő van, át sem ázik,

És a hírlapíró megtalál.

5. Mi a győzelemről megtanultuk,

Hogy a részvétel a fontosabb,

Hogy a vereség is fizet szépen,

Csak a győztes sokkal fáradtabb.

6. Hát minek törjük össze kezünk-lábunk,

Ha már menet közbe' ülhetünk,

Kár, hogy alig-alig vesszük észre,

Hogy már nem megyünk, csak érkezünk.

R1. De nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Döcög a gép, nekünk így is jó,

Langyos a sör, de nekünk így is jó.

7. Én még emlékszem az első dalra,

Amit olvasatlan dobtak el,

Megy a bicikli, ha jó a lejtő,

Te csak kapaszkodj a nyeregben!

És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit,

Hiszen rosszabbul is mehetne,

Hogyha találkozunk el ne fordulj,

Velem emelt fővel rázz kezet!

Én majd megértem, ha nem is mondod,

Hogy a széllel szemben nem lehet.

R2. És nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Döcög a gép, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Langyos a sör, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Vizes a bor, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Csúszik a pénz, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó,

Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó.

1. Jó így, hogy újra itt vagyunk,

Jó így, hogy kicsit hallgatunk,

Jó így, ha néha-néha lobban még a láng,

Ha gyertya ég, ha azt hisszük, hogy

2. Jó így, hogy így se mindig jó,

Jó így, hogy a gondra is van szó,

Jó így, mikor néha-néha rosszat álmodunk,

De reggel mégis tovább indulunk.

3. Jó így, ha az eső hull vagy hó,

Jó így, hogy az idő változó,

Jó így, hogy nevetni, meg sírni is tudunk,

És még mindig emberből vagyunk.

Bocsásd meg az éveket,

Mikor nem voltam veled,

És adj erőt, és adj időt,

Hallgasd meg újra e dalt,

Hallgasd meg a hangomat,

S emeld fel az arcomat,

És adj erőt, és adj időt,

Hallgasd meg újra e dalt!

1. Lusta hangok, lusta fények,

És az óra jár, de nem zavar,

Nem is mondom, úgyis érted,

Hogy jót akar a lusta dal.

R1. Ásít és eltakar,

Gyógyít a lusta dal.

2. Hova tartasz, mire fáradsz,

Nem is láttad még közelről.

Ez a válasz: kártyavár az,

És rávetődsz, és összedől.

R2. Hmm, hmm,

Jó ez, és nem is nehéz,

Lassan járj, tovább élsz!

3. Legyél szőke, magas, gazdag,

Ne érts félre, ez csak jó tanács,

S ha nem megy, el is szúrtad,

Jön a hajtás, hát jól vigyázz!

Tudom, én is mondta más is,

De már az se baj, ez lusta dal.

1. Talán egy nap, egy hét, egy év,

Amíg változtatni még nem merek,

Aki most vár, aki riadtan kiszáll,

Az többé vissza nem talál, az elveszett.

2. Látom, hogy mozdulsz felém,

Érzem sóhajod,

Az arcod mintha megérinteném,

De gondolatban még nem itt vagyok.

3. Majd egyszer, ezen végleg túljutok,

S az álmaikban vissza fordulok,

S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz,

S a világ félre áll.

4. Majd egyszer ez az ösvény szétszakad,

És mindegy lesz, mi volt az áldozat,

A próba véget ért az örök vágyakért,

A büntetés lejárt.

5. Ha minden szívdobbanásnak ára van,

Élni szegény boldogan már nem lehet,

Lázadunk néha, összekapaszkodunk még,

Mintha így ölelkeznénk.

6. S mondjuk szeretni elég, s még elhiszem,

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom,

Te nem váratsz, nem haragszol,

De látod, ami elvész, fáj nagyon.

7. Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk,

Majd egyszer nagyon boldogok leszünk,

Majd meglátod, mit ér, sok végighajtott év,

Még nem vigyáztam rád.

8. Majd egyszer, tudod eljön majd a nap,

Csak kérlek, sose mond, hogy elmarad,

Ha az átkozott idő, mint hűtlen szerető

Addig meg nem csal, s az életem kitart,

Jó lesz egyszer majd.

1. Ő az, kit pont ilyennek láttam,

Mikor izgatottan vártam,

Hogy csak ő jöhet.

Ő az, s mit önmagamról hittem,

Mindent félre kellett tennem.

2. Változom, hogy megfejtsem őt

Bámulom, s lelkembe lát,

Hallgatom a jövő időt,

Hogy merre visz tovább.

3. Ő az, kit kézen kéne fognom,

S lehet akármilyen gondom,

Sohasem bántanom.

Ő az, nem segít az emlék,

Mikor feladja a leckét,

S meg kéne oldanom.

4. Érte van feljebb a hangom,

Érte van, ha nehéz velem,

Érte van, ha nyújtózva tartom

A mércét mindig fenn.

5. Látod, ő az, ki megtanított arra,

Hogy a sorban első nem vagyok,

Látod, ő az, ki rám is hallgat néha,

És ha hallgat, aggódhatok.

6. Ő az, tudom, tisztára az anyja,

De a szeme és a hangja

Azt mondják, én vagyok.

Ő az, aki megtanul majd mindent,

Ami nekem soha nem ment,

Őbenne bízhatok.

7. Nélküle csend volt a házban,

Nélküle túl nagy a csend.

Nélküle mindent megtaláltam,

De miért is kell rend?

Látod, ő az, eszembe jut róla

Néhány régi veszélyes kölyök.

Látod ő az, fogalmam sincs róla,

Hogy is kéne őriznem őt.

8. Látod, ő az, még ölbe vettem tegnap,

Sokszor mondta, mindig így lesz majd,

Látod ő az, kinek szép lesz majd a holnap,

S ott a dalban is így marad.

9. Ő az, s tudom, elválunk majd egyszer,

Hmm, csak mosolyogni tudjak,

Amikor elköszön.

1. Kedves elviszlek oda,

Hol senki nem ismer,

De értem a szót,

Hol esténként, simogató tengerről

Dalolnak altatót.

Az álmok szerények,

A hálók erősek,

Ott ritka szó a Romantika.

2. A parti sziklákra szőlő

És magányos ház tapad,

Az örök szél ráncosra gyűri

A tengert, s arcokat,

A fények kemények,

Az álmok kiégnek,

És porrá hamvad a Romantika.

A napfény megéget

Az álmok kiégnek

Csak éjjel éled a Romantika

3. Majd felhevült part ölén

Szeretlek forrón,

Míg tart az éj,

S a meztelen tengerben

Fürdünk, ha véget ér,

A csókod sós lesz,

És hidd el, jó lesz,

Mert néha kell a Romantika!

1. Rég volt, szorongó évek jártak épp,

Anyám csak félve súgta még,

Nekünk a holnap lesz majd szép.

Ez rég volt, sok éve erről nem beszélt,

És minden álma bennünk élt.

Nekünk a holnap lesz majd szép,

Szép holnap, miféle harsonákra vár,

Miféle nemzedékre száll,

Miféle csillagokban áll,

Hogy szép holnap vár,

Hogy szép holnap vár.

2. Most jó így, ölembe ma még jól elférsz,

S a kerek Földnél többet érsz,

És minden álmunk benned él.

Most jó így, s ha felnősz, távolabbra nézz!

Talán e földön, ahol élsz

A béke egyszer földet ér.

Szép volna,

Talán már nem szökik tovább

Kitárva létem ablakát,

Szeretném azt hinni, hogy rád

Majd szép holnap vár,

Majd szép holnap vár.

1. Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem,

Szeretlek, ha úgy tűnt néhanap, hogy nem,

Szeretlek másban is,

Szeretlek végleg és ártatlanul,

Szeretlek annyi szerelmen túl.

2. Szeretlek akkor is, ha mást hiszek,

Szerelek akkor is, ha mást szeret,

Szeretlek szótlanul,

Ahogy a béke hozzám simul,

S mikor reggel a szívembe szúr.

3. Szeretlek, bárhogy nem lehet,

Szeretlek önmagam helyett,

Örökös változásban is,

Örökös halkulásban is,

Örökös távolságban is.

4. Szeretlek, mér' csak ezt adom, kevés,

Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs!

Ha másképp nem lehet,

Az álmok festenek új mosolyt,

Ami néha nekem szólt.

5. Szeretlek, bárhogy nem lehet,

Szeretlek önmagam helyett,

Szeretlek változóban is,

Szeretlek halkulóban is,

Örökös búcsúzóban is.

1. Szép tanárnők, bús tanárok, kopott padok,

Verset, zenét, sok jó mesét rám hagytatok,

Hogy minden tudás, jó megoldás kéznél legyen,

Ha felelni hív a vizsgákon túl az Élet tanár úr.

2. S a nagy tábla, lám, válaszra vár, s itt állok rég,

Firkálgatom a modern idők nagy képletét.

Puskám az nincs, senki sem súg, s ha nincs válaszom,

A pálcáért nyúl az Élet tanár úr.

3. Egy meg egyből hogy csináljak hármat,

Ámításból hogy építsek házat?

Ha nem tudom jól, máris a pálcáért nyúl

Az Élet tanár úr.

4. Szép tanárnők, nagy bölcselők, tudós papok,

Hálás vagyok, hogy sok-sok tudást átadtatok.

S bár emlékszem még, s megvannak mind a jó válaszok,

Mégis pálcáért nyúl az Élet tanár úr.

R1. Néha már a megfejtésnél járok,

S látom azt is, hogy csinálják mások,

Bár nem tetszik, jujj, a bölcs ember holtig tanul.

5. Mért baj, ha marad néhány nyugodt éjszakám

Mért baj, ha pár barátom eltalál hozzám

Mért baj, ha nem fordulok minden szél után

S reggel még hasonlítok rám

6. Egy meg egyből hogy csináljak hármat,

Ámításból hogy építsek várat,

Hogy feleljek jól egy rossz tanárnak?

Tanulni kell vadul.

R2. Néha már a megfejtésnél járok,

A tábla előtt emelt fővel állok,

S látom azt is, hogy csinálják mások.

S ha nem tetszik, jujj, máris a pálcáért nyúl

Élet tanár úr.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!