Adj helyet magad mellett, az ablakhoz én is odaférjek,

Meztelen válladhoz érjen a vállam, engedd, hogy megkívánjam.

Engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem,

És ha éhes vagyok és fáradt, magamfajta többet mit kívánhat.

Mint félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon

Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak,

Kínomban a színpadon, fejem a lábam közt, ülök a nyakamon,

Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rám.

Adj helyet...

Kiszívott nyakkal jött haza, de nem jött igazán zavarba,

Belehazudott a szemembe, kinyílt a bicska a zsebemben.

Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem,

Egy nagy pofon nem old meg semmit sem.

Statisztika voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem,

Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackó-sajtban a brummogás.

Megüssem...

Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged,

Érzés nélkül múlnak el az évek.

Jól megértjük egymást itt az ágyban,

Éjjel-nappal hazudunk egymásnak.

Kiszívott nyakkal...

Megüssem...

Te nem szeretsz...

Kösz jól vagyok, egész nap fagyizok,

Hogy mondjam el - ez kitölti az életem.

A tejszínhabos mogyoró az jó dolog,

A puncs is nagyon kell, lassan olvad a nyelvemen.

Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.

Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.

Múló állapot, panaszkodni nincs okom.

Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom.

Mert nyalni csak úgy lehet,

Ha élvezzük az ízeket.

Nyaljuk a fagylaltot,

A mézesmadzag elfogyott.

Éljük az életet,

Élvezzük amíg lehet.

Nyaljuk a fagylaltot,

A mézesmadzag rég elfogyott.

Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom...

Mert nyalni csak úgy lehet...

Nyalni csak úgy lehet...

Gyermekkoromban szerelmes voltam a tűzbe,

Álmaimban a lángok között éltem.

Nem kérdezte senki, mi volt az álmom,

De a benzinkutak előtt hosszasan megállok.

Ha volna még időm, hazudhatnék neked.

Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

Meneteltem súlyos lobogók alatt,

Fekete zászló lettem egy jelszó miatt,

Elkísértek hosszú utamra a kutyák,

Halkan mint a félelem álom után.

Ha volna még időm, hazudhatnék neked.

Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

Ha volna még időm, hazudhatnék neked.

Ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg.

Ha volna még időm...

Jókedvem van, hej, láthatod táncolok,

Jól érzem magam itt a színpadon.

Esztergálni már régen nem tudok,

És azt hiszem nem is akarok.

Jókedvemet elrontani nem tudod,

És ha leveszed ezt a bús szomorú álarcot,

Láthatod, hej, hogy vigyorgok, jaj,

Istenem, folyton vigyorgok.

Mit vársz tőlem, nem tudom

Benéz a gond az ablakon.

Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?

Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?

Szárnyakat kaptam, de repülni nem tudok,

Jól érzem magam itt a színpadon.

Nem jut eszembe semmi, csak elôre kellene menni, menni,

De jó is volna néha igazán szeretni.

Mit vársz tőlem...

Mit vársz tőlem, nem tudom

Benéz a gond az ablakon.

Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?

Mit vársz tőlem, nem tudom

Benéz a gond az ablakon.

Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?

Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?

Száz forintnak ötven a fele, haj!

Ez a világ már nagyon szűk nekem,

Nem találom benne régi helyem,

Ez az út biztos a pokolba megy.

Lezárt agyam kulcsát eldobom,

Alkoholba fojtom bánatom,

Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.

Részegen ki visz majd haza?

Hazavisznek és ágyba tesznek,

Hideg párnák közé temetnek,

Az Úrhoz fohászkodnak értem.

Kit sirattok, miért sirattok,

Úgy élek, hogy majdnem belehalok.

Ma éjjel nem hat rám a józanság szava.

Részegen ki visz majd haza?

Lezárt agyam kulcsát eldobom...

Részegen ki visz majd haza?

Részegen ki visz majd haza?

Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,

Kibelezett kôbányák üregében,

Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,

Most is visszhangzik a léptem.

Itt ül az idő a nyakamon,

Kifogy az út a lábam alól,

Akkor is megyek, ha nem akarok,

Ha nem kísér senki utamon.

Arcom mossa eső és szárítja a szél,

Az ember mindig jobbat remél.

Porból lettem s porrá leszek,

Félek, hogy a ködbe veszek.

Közeli helyeken...

Itt ül az idő a nyakamon...

Itt ül az idő a nyakamon...

Nagy magányomban álmodoztam rólad,

Hogy egy napon visszajössz hozzám.

Képek, amiket itt hagytál nekem,

Egy emlék már, mely még mindig él.

Ha rossz perceim vissza-vissza térnek,

Ha véletlenül megtalállak téged,

Nézlek, és én már semmit nem értek,

Hogy búcsúzóul miért mondtad nekem:

Mielőtt végleg elmegyek,

Kapsz egy képet rólam,

Ha hiányzom ezt mindig nézheted,

Szét is tépheted.

Egy szürke fal, egy rádió, egy asztal,

Egy nagy trikó, ezt még tôled kaptam,

Képek, én már semmit nem értek,

Hogy búcsúzóul miért mondtad nekem:

Mielőtt végleg elmegyek... (x2)

Mielőtt végleg elmegyek... (x2)