KÖKÉNY ATTILA :RÁD GONDOLOK

G                              D

Rád gondolok és a sírás fojtogat.

        Em                                   D            Cmaj7
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.

                      C                         Am7      D
Hallom a hangod, s érzem az illatod.

                   G                                D
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.

           Em7                       D
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,

    Cmaj           G                  Am7        D C++
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.

  C                                                        B
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,

                            Em            E       C
És feledni hogy mennyire szerettelek,

                                                           D++m
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek

             Bm          Em                          Am7               G
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek

                      C                        D     D7
Mert feledni téged hogy tudlak én.

  G                           F++m7,F++
Rád gondolok és a sírás fojtogat.

 Em7                  D                   Cmaj7   
Szeretném újra simogatni az arcodat.

                   B                   Am7        D
Szeretném újra fogni a két kezed

               G                          F++m7
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.

        Em7                           D
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,

   Cmaj7        G                       Am7   D7 C++7
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.

C                                                         B
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,

                  Em                              C
És feledni hogy mennyire szerettelek,

                                                          B
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,

                               Em          E          Am7                G
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,

                  C                            F      Dm7   G
Mert feledni téged hogy tudlak én.

 

 C                                        G                     Am

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
      G                                 F                      Em7

És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,

                                      Dm7
hogy jobb lesz majd a holnapom.

  G               C      
De ez csak álom nem valóság,

     G                                    Am7
mert nekem nem jutott már más,

            G             F                Em
csak a fájdalom és a bús magány.

              Dm7               G
Ez lett a végzetem nekem.
     C                                   G                     Am7
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,

        G                                F                   Am
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,

                                     Dm7
hogy jobb lesz majd a holnapom.

    G                              C
De ez csak álom nem valóság,

            Bm                          Am7
mert nekem nem jutott már más,

             Em7        F         
csak a fájdalom és a bús magány.

               Dm7         G
Ez lett a végzetem nekem.

C Dm7  D G D Em7

D Cmaj7 G Am7 D G D Em7

D Cmaj7 G Am7

  C                                                     B
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,

                           Em                      C
És feledni hogy mennyire szerettelek

                                                          B
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,

                              Em                         Am7               G
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,

                   C                           F     Dm7  G
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!